A fenti cím csak humoros és figyelemfelkeltő próbál lenni, de korántsem olyan szellemes mint a Figyelő mai cikke (és címlapja), amely az adóparadicsomokról, offshore megoldásokról, adóelkerülésről és pénzmosásról szól és tartalmaz több vitatható megállapításokat és információt.

A cikke többször hivatkozik egy név nélkül nyilatkozó nemzetközi pénzmosás-ellenes szakértőre, illetve az általa elmondottakra. A szakértő szerint: "Amikor egy magyar ember off-shore(!) céget alapít, vagy ciprusi holdingba pakolja érdekeltségeit, akkor egyetlen célja van: az adóelkerülés. Ez az uniós jogok nem rendeltetésszerű használata." Ez a kijelentés egyszerűen általánosító, adócsalónak titulál minden olyan embert aki az adók legális optimalizálásával kívánja hatékonyabbá tenni vállalkozása működését vagy növelni vagyona értékét.

A cikk "Kézikönyv ellenőröknek" című részében, ugyancsak egy "nemzetközi pénzmosás-ellenes szakértő"  kijelentései több tárgyi tévedést tartalmaznak. Állítása szerint, ha pl. egy ciprusi képviselő, cégügynök nem szolgáltat adatot a megbízóiról, akkor nemzetközi eljárást kell kezdeményezni ellene pénzmosásban való bűnsegédlet vagy társ tettesség címén. A valóság ezzel szemben az, hogy ha az illetékes magyar hatóság kérdez, akkor az illetékes helyi hatóság a saját és/vagy az uniós előírásokat figyelembe véve dönt arról , hogy kötelezi-e a helyi cégügynököt, ügyvédi irodát, etc. hogy adja ki a megbízó személyes adatait vagy sem. Úgy pénzmosás után nyomozni, a helyi törvények szerint engedéllyel működő személyek ellen feljelentést tenni, úgy hogy bűncselekmény a fasorban sincs, eléggé nehézkes, illetve felesleges időpazarlás, mivel eredményre nem vezet.

Téves az a feltételezés, hogy mindenki el tud bújni az adóparadicsomokban és azok nem adnak ki információt róluk, ha bűncselekmény miatt nyomoznak utánuk. A cikkben "búvóhely" példaként felhozott Seychelles-nek - ahonnan a szakértő szerint nincs lehetőség adatszerzésre - törvénye van bűncselekményekkel kapcsolatos adatcserére, ahogy a pénzmosás elkerülésére is. Ez a helyzet a cikkben ugyancsak említett St Kitts & Nevis-vel is.

Az adóparadicsomnak nevezett országok közül egyedül Panama, aki szinte semmilyen adatot nem ad ki, kivéve drogkereskedelemmel kapcsolatos nyomozások esetén.

Az bűncselekményekkel kapcsolatos adatok cseréje és kiadása a gyakorlatban is működik, ha a megfelelő hatóságot keresik meg a nyomozó szervek, hiszen egyik adóparadicsomnak sem érdeke a bűnüldözés akadályozása. De érdekük a befektetők és a vállalkozások védelme a maguknak túl nagy hatalmat tulajdonító külföldi adó vagy más hatóságokkal szemben.